Ha azoknak kellene bemutatnom, akik nem ismerik, azt mondanám, Roland az a gitáros, aki másképpen játszik a gitáron, mint ahogyan azt megszoktuk az elmúlt 80 évben. Az akusztikus és az elektromos gitár is másként viselkedik a kezében, ami eleve izgalmas, de ehhez még hozzájárul az egyedi zenei világa. Stúdiója van, ezen a területen is kísérletező, de egy kisebb kiadó alapításában is gondolkodik, ami még érdekes lehet.
A hazai gitárosok színterét nézve, azt látom, hogy egy egészen egyedi megközelítéssel bírsz mind a zene, mind a hangszeren való játék terén. Mire vezethető ez vissza?
Az elmúlt 20 év alatt, amióta gitár van a kezemben, rengeteg benyomás ért. Sok meghatározó élményben és találkozásban volt részem. Ezekből a zenei, technikai, hangulati, gondolati és persze művészeti benyomásokból óhatatlanul kiszűrtem a számomra legfontosabbakat és talán mára kerek egésszé állt mindez össze, egy saját történetté, saját hanggá, zenévé.
Mindazonáltal kalandvágyó vagyok. Folyamatosan keresem az új inspirációt. Teremtő attitűdű ember lévén nem szeretem ha megkötnek körülöttem a dolgok. Teljes intenzitással addig érdekel valami, amíg meg nem csinálom, vagy valahogyan létre nem jön, amíg izzik. Éppen ezért a legőszintébben szabadzenészként definiálom magam.
Mesélj arról a zenei világról, amiben alkotsz, mert azt gondolom, hogy szükséges. Az elmúlt időszakban ugyan elektromos gitáron hallhatunk, de hosszú éveken át a lemezeiden is az akusztikus vonal volt hallható kizárólag. Többnyire ma az akusztikus gitárhoz vagy a klasszikus zene, vagy a manapság divatos fingerpicking játékmód kapcsolódik, de Te mindkettőtől távol esel.
Igen, valóban jó 10 éven át csak akusztikus gitárokon játszottam. Az elmúlt pár évben kanyarodtam vissza az elektromos gitárhoz és ez a régi-új szerelem kicsit elhomályosítja az egyébként nagyon intenzív rajongásomat a finom hangok és az akusztikus zene iránt.
A klasszikus gitározást nem keverném ide, az más világ, de a klasszikus technikából érdemes minél többet ellesni. A fingerstyle gitározástól tizenpáréve még nem volt annyira hangos a világ mint most, valamint én eleve másképpen fogalmazok. Ugyanakkor nem szeretném, nem is tudom semmilyen stílushoz és technikához kötni azt, hogy mitől működik számomra egy zene. Minden eszköz megengedett a kívánt hatás elérése érdekében, ízlés, tudás és hangulat kérdése, hogy az ember mit használ.
Anno, a mesterem, Szabó Sándor gitárművész hatására merültem bele az akusztikus gitározás univerzumába. A vele való közös munkában, közös gondolkodásban, majd lemezeinken nagyon nagy fontossággal bírnak az organikus hangok. Az akusztikus gitár egy halk, finom, intim hangszer, minden apró rezdülésének és neszének jelentése, íze van. Ez a részletgazdagsága teszi számomra izgalmassá az akusztikus zenélést, hát még ha a 8- illetve 16-húros gitárokra gondolok...
A zenei világomról is kérdeztél. Azt hiszem, hogy mindenki azt lélegzi ki, amit belélegzett. Vagy legalábbis valami hasonlót. Tizen- huszonévesen folyamatosan új, még ismeretlen világokba kalauzolt a zene. Gondolom mindenki az attitűdjének, habitusának megfelelően válogat és avatódik be ezekbe a világokba. Számolatlan sorolhatnám itt ezeket az inspirációs mérföldköveket, nehéz rövidre fogni, de megpróbálom, méghozzá nagyon rövidre és csak pár gitáros nevét említeném, akik mindenképpen nagy hatást gyakoroltak rám, szinte a kezdetektől: Terje Rypdal, Bill Frisell, David Torn, John Abercrombie, Fred Frith és Szabó Sándor. De inkább így fogalmaznék: a modern jazz, a kortárszene, a progresszív rock- ill. szabadzene irányzatai inspiráltak a leginkább.
Talán valami már látszik abból, hogy mit is lélegeztem be. Ha azonban a kérdésed a játéktechnikára is vonatkozik, akkor a fretless gitározást kell egy picit ideidéznem. A kezdetekben - rendes jazzgitárosnak indulva - elsősorban pengetővel tanultam meg játszani, majd az akusztikus gitározással a klasszikus pengetési technikákat sajátítottam el - már amennyire tudtam... Igen ám, de a fretless akusztikus gitárom egyszerűen nem szólalt meg a klasszikus pengetési technikát alkalmazva. Sokkal nagyobb erővel kell ugyanis pengetni a hagyományos klasszikus gitárhoz képest. El kellett döntenem, hogy elkezdem úgy pengetni mint egy basszusgitárt, vagy hüvelykujjal pengetem, mintha pengetővel játszanék. Ez utóbbira esett a választásom, ami teljesen átalakította a játékomat. Nagyon jól működik az elektromos gitáron is, és a klasszikus technikát sem kell teljesen sutba dobni.
Beszéljük a hangszereidről, ha nem bánod elég részletesen és sorjában. Kezdjük az akusztikusokkal. Szokatlan dolgokat láttam Nálad és perszonalizáltad is a gitárokat emlékeim szerint.
Jelenleg három akusztikus gitárom van és egy elektromos. Az akusztikusok közül az elsőt Schweigert Ádám készítette. Ez egy 8-húros klasszikus gitár. A legtöbbet magas-, G hangolásban használom. Ez áll neki a legjobban. A gitár titka abban rejlik, hogy a teste statikailag nem 8-húrosnak készült. Egy már előkészített testet választottam, amelyre egy egyedi, 670-es menzúrájú nyak került. Statikailag ugyan határon táncol a hangszer, de nagyon szépen szól és igen hangos is. Ez pedig a 8-húrosoknál nem magától értetődő. Kiegyenlített, kerek, izgalmas hangja van, amit a kanadai cédrus tetőtől eltekintve hazai fák biztosítanak. Sokáig ez volt a fő hangszerem.
Következőként a 16-húros, fémhúros gitárt említeném. Ez egy különleges státuszú hangszer. Szabó Sándornak köszönhetően játszhatom rajta. Igazi műremek, mely Romanek Tihamér tudását és munkáját dicséri. Nem sok ehhez hasonló hangszer van, szerencsésnek mondhatom magam, hogy alkothatok rajta. Sokféle hangolásban használtam már, egy igazi expedíciós gitár. Hihetetlen világokra nyit kaput, de cserébe különös elhivatottságot követel. Ha az ember nem gyakorol rendszeresen rajta, akkor hosszasan kell visszaédesgetnie magához.
Van egy bundnélküli 8-húros gitárom is. Ennek a hangszernek is komoly múltja van. 6-7 éve került hozzám és kis hezitálás után kibundoztam. Tekintettel arra, hogy egy teljesen egyedi, lantbordázatú Bittermann gitárról van szó, nem voltam benne biztos, hogy jó döntést hoztam, de mára bebizonyosodott, hogy egyenesen kitűnő döntés volt. Igényel ugyan még némi törődést a jövőben, de hosszas fejtöréssel és tervezéssel sem tudtam volna jobb fretless gitárt megálmodni. Finom, egészen emberien éneklő hangja nagyon inspiráló.
Napjainkban mégis a legtöbbet egy Parker P-36-os elektromos gitáron játszom. Ez a hangszer sem menekült meg az átalakításoktól. Bariton hangolásban használom, kidobtam belőle a gyári piezo hidat és ráraktam egy a telecasterekhez fejlesztett Stetsbar tremolót. A többit még meglátjuk, de így már nagyon szeretem, jó hangszer, tudja azt amit kell.
Az elektromosból nem szedted ki a bundokat, de egy általad készített eszközzel megoldottad a fretless hangzást. Mesélnél erről?
Valóban nincs még fretless elektromos gitárom, de volt egy alkalom 2015-ben amikor nagy szükségem lett volna rá. Meghívást kaptam egy norvég akusztikusgitár fesztiválra, ahova Alf barátom (Alf Wilhelm Lundberg) mindenképpen egy a bundnélküli gitárra épített szóló programot kért. Ekkor már teljesen el voltam merülve az elektromos gitározásban, ráadásul egy duó koncertet is készültünk játszani, ahova nem lett volna elég univerzális az a hangolás, amiben a 8-húros bundnélküli gtárt használom. Két akusztikus gitárt nem tudtam feltenni a repülőre, úgyhogy a Parker nyakát lecsavaroztam és ment a bőröndbe. Szép beavatás volt szerencsétlen hangszernek, de megúszta nagyobb sérülések nélkül. Ettől persze még nem lett bundnélküli, úgyhogy az utamat egy közismert barkácslánc felé vettem és beszereztem egy alumínium profilt, ami kisebb testreszabás után tökéletesen illeszkedett az E1 alá. Így sikerült egy rögtönzött semi-fretless gitárt csinálni. e-Bowal kitűnően működik. A legszebb mégis az az őszinte, mély döbbenet volt amivel ezt a megoldást Alf nyugtázta. Olyannyira, hogy a friss, magyar leleményességről szóló anekdotájával nyitotta meg a fesztivált. A profillécet természetesen azóta is használom, elég egyedi a hangja! :)
Beszéljünk a hang másik feléről is az elektromos esetében. Hogy néz ki a jel útja mondjuk, amikor felvételt készítesz? Még a kábel is érdekel, ha van jelentősége! :)
Van ugyan egy-két drága kábelem és nem is állítom azt, hogy nincs jelentősége, de a pedálboardom még nem tart ott, hogy már csak a kábelek állnának a tökéletes hang és a zajmentesség útjában. Amikor pár éve megint belevágtam az elektromos gitározásba, meg volt már a fejemben, hogy miként szeretnék megszólalni, milyen eszközöket szeretnék elsődlegesen használni. Nekiláttam hát és szoftveresen összeraktam a rendszerem modelljét. Igen sokáig ízlelgettem és tanulmányoztam az aktuális rendszereket, pedálokat és lehetőségeket, míg kialakult, hogy hogyan is áll majd össze ez a dolog fizikai valójában.
A választásom több okból kifolyólag is a pedálsoros megoldásra esett. A modellező algoritmusok lassacskán ugyan eljutnak arra a szintre, hogy talán már ténylegesen rájuk lehetne bízni egy gitárhangot. Ennek ellenére még mindig többre tartok egy célszerszámot, ami egy valamit tud, de azt nagyon. Mindamellett számomra a pedálok egyszerűbbek, organikusabbak és intuitívabbak.
Nem használok nagyon bonyolult dolgokat az effektek szintjén. A hang ízét a delay és reverb effektek adják meg. A testét egy Empress kompresszor a karakterét mostanában sokszor egy TS Mini. Négy loopert használok, most éppen sorba kötve ill. van egy Freeze pedálom is. Egy igen karakteres Catalinbread Fuzz adja a kontrasztanyagot és van egy "titkos" fegyverem a mély hangok kigömbölyítésére. A dolgot tulajdonképpen csak az bonyolítja, hogy a teljes setup 4 útban végződik. Gyakorlatilag L, C, R, Sub kiosztásban. Felvételnél is négy csatornán rögzítek, általában vonalból, ami aztán igény szerint reampolható, keverhető.
Maradjunk a stúdióban kicsit. A lemezeid saját magad vetted föl, kiváló minőséget érhetünk tetten. Az akusztikus gitárok felvétele pedig nem egyszerű dolog, számtalan módszert alkalmaznak. Nálad mi vált be?
Az akusztikus gitár felvétele során szinte mindig Jecklin tárcsával dolgozok. Mivel kifejezetten közelmikrofonozásra nem alkalmas az eredeti felvételi technika, a kívánt hatás elérése érdekében egy kisebb tárcsát és irányított mikrofonokat használok. Így már nagyon szépen szóló, jó térrel rendelkező felvételt lehet készíteni.
Egy olyan minimalista felvételi láncban, amely pl. a szóló akusztikus gitár felvételéhez szükséges, a jó hangminőség titka az apró részletekben rejlik. Pár alapvető hiba kizárásával és egy-két alapelv betartásával viszont már igen jó felvételeket lehet készíteni.
Például csapnivaló akusztikájú térben a legjobb technikával sem lehet jó akusztikus felvételt készíteni. Továbbá érdemes szem előtt tartani, hogy az igazán jó felvétel nem az utómunka közben végrehajtott virtuóz mutatványok során születik, hanem a felvétel pillanatában. Mindig sztereóban veszem fel a gitárt, és ezt javaslom mindenkinek. Gyakorlatilag az összes közkeletű koincidens és nem koincidens mikrofonozási technika alkalmas erre a feladatra. Én a Jecklint használom, de lehet mást is. Ízlés dolga.
A mikrofonpár pozicionálásával érdemes elidőzni egy kicsit. A legtöbb teremben, térben az aszimmetrikus pozíció a legszerencsésebb. Ha alig, vagy egyáltalán nem csillapított a terem, érdemes legalább az elsődleges reflexiókat valamilyen hangelnyelő anyaggal csillapítani. Ezt követően már csak egy jó mikrofonpárra és tisztességes interfészre vagy recorderre van szükségünk, ami jó mikrofonelőfokokkal van felszerelve.
Én személy szerint a kis membrános mikrofonokat kedvelem jobban, de természetesen nagy membrános vagy szalag mikrofonokkal is csodálatos felvételeket lehet csinálni. Az első lemezemet Alesis Groove Tubes mikrofonokkal vettem fel, melyet Szabó Sándortól kaptam kölcsön. Nagyon jól szóltak azok a mikrofonok! Későbbi felvételeken általában DPA, Gefell, Oktava, Neumann és Sony mikrofonok hallhatóak. Kezdetekben egy MOTU Travelerrel rögzítettem. Az elmúlt években viszont egy RME UFX a stúdióm lelke.
Lépjünk a színpadra: Akusztikus gitárokat hogyan szólaltatsz meg, ha szólóban játszol? És hogyan indulsz az elektromossal?
Az akusztikus gitárokkal nem variálok nagyon sokat. Szerencsére előfordul, hogy olyan jó akusztikájú terekben szólaltatom meg őket, ahol akusztikusan is megélnek. A legtöbb helyszínen azonban van valamilyen hangrendszer. Az akusztikus gitárok hangosításához pedig sok tekintetben még mindig a mikrofon a legjobb eszköz. Szükség esetére a 16-húros gitárban van egy Schertler Bluestick rendszer, illetve AKG és Schertler kontaktmikrofonjaim is vannak. Ezek azonban nem veszik fel a versenyt egy korrekt mikrofon hangjával, pontosabban fogalmazva - a gitár hangjával. Ugyanakkor szemezek már egy ideje egy ígéretes pickuppal a K&K-tól, amit el tudnék képzelni a bundnélküli gitárban. Meglátjuk.
Az elektromos gitárhoz van egy setupom, amit teljesen PA-függetlenül is lehet működtetni. Elsősorban szóló játéknál használom, ha nincs a helyszínen hangosítás. A pedalboard kijáratairól négy út kerül erősítésre. A "center", avagy a hang magja egy Fender Hot Rod Deluxe-on szólal meg. A "sub" csatorna egy Schertler BASS-on szól, míg a "LR" effektek egy LD Stinger hangfalpáron szólnak. Amennyiben van a helyszínen PA vagy valamelyik formáció kisebb klubkoncertjéről van szó, a Fenderen is megszólal ebből annyi, amennyi mindenképpen kell. A négy jelet egy dbx Di4-el keverem össze. Mindamellett be kell vallanom, hogy ennyi cuccal útra kelni néha olyan komoly elszántságot igényel, ami van, hogy nincs. :)
Említetted, hogy az elektromos gitáron lendületet veszel. Mik a tervek? Lemez, koncertek? Szolo vagy zenekar?
Igen, valóban most az elektromos gitár van előtérben. Nagyjából le is írtad a terveimet, esetleg a sorrenden lehet változtatni. Több formációval is folytatom a munkát, régiekkel és újakkal egyaránt. Továbbra is él a HKM Trió Kobza Vajkkal és Major Balázzsal, de úgy néz ki, hogy hamarosn új név alatt és alkalmanként Bakai Márton hegedűművésszel kiegészülve leszünk hallhatóak. Szabó Sándorral több anyagon is dolgozunk mostanában párhuzamosan. Tavaly nyáron debütált a Group Hanan, ahol Berger Hannával, Gyulai Csabával, Pengő Csabával és eddigi állandó vendégművészünkkel, Lantos Zoltánnal játszunk keleti ihletésű zenét, török, kurd és zaza nyelven. A számos alkalmi projektből is kinőnek állandó együttműködések. Az egyik ilyen a Synaptix Project, mely a Pengő Csabával alakított duónkat jelöli, de ide idézhetem az offline:ontheater Gyűjtögetők című előadását is, melynek zenéjét jelentős részben szólóban, elektromos gitáron szolgáltatom.
A rengeteg apró és szerteágazó zenei projekttel és a számos más irányú tevékenységemmel sajnos igencsak szétforgácsolódik az energiám. Hogy valamelyest féket vessek ennek a folyamatnak, megpróbálom egy "ernyőszervezet" alá becsatornázni a zenei dolgokat. Elindítottam egy virtuális kiadót Great River Records néven, amelynek az elsődleges célja, hogy a megszülető zenéket, a különböző formációkat és a koncerteket ne egyenként kelljen megismertetni a közönséggel, hanem mindezek felkerülhessen egy közös platformra. Mindamellett terveim között szerepel sok idáig "elhallgatott" anyag publikálása is, és ez alatt nem csak az én fiókomban heverőkre gondolok. Úgy néz ki, hogy izgalmas anyagok fognak itt napvilágot látni, de hagyjunk valamit a közelgő jövőre is, hiszen még nagyon képlékeny a dolog.