Kopcsik Márton - Lajkó Félix hangmestere

Minden Lajkó Félix lemez másképpen szól, a felvételek a legkülönbözőbb helyeken készültek, volt amelyik az erdőben, a másik autóban, de vannak itt persze olyan lemezek is, amelyek profi stúdióban, sőt olyan is, amit Félix maga vett fel és kevert is. Felhívtuk és megkérdeztük, hogy is volt ez, nem hittünk a fülünknek, de erről a cikkben később. Az interjú főszereplője viszont Kopcsik Márton, aki az utóbbi időben fix hangmestere Félixnek.

kopcsik_marton_bresaola.jpg

Ő követte el azt a Mező című lemezt is, ami a Világzenei Toplista élére került, majd a Végtelen című szimfonikus lemez is a nevéhez fűződik. Márton persze zenész és saját stúdiót is üzemeltet, próbáltuk kiszedni belőle, hogyan kell jól szóló lemezt készíteni. Közben megismerkedtünk a zenéjével, meghallgattuk az hogy szól, majd ledöbbentünk és elkezdtünk irigykedni Lajkóra, hogy a Kopcsik neki dolgozik.

A Lajkó Félix lemezek mindegyike másképpen szól. Mindent lehet mondani rájuk, de hogy sterilek, azt nem. Mesélnél a közös munkátokról?

2012-ben Horváth László a Fonó Budai Zeneház ügyvezető igazgatója elkapott ebéd után a ház büféjében, és a tőle megszokott lazasággal megkérdezte szeretnék-e Lajkó Félix hangmérnöke lenni? Nem hittem a füleimnek… Naná! – feleltem. Gondoltam ez csak egy vicc lehet! Akkoriban már egy ideje a Fonóban hangosítottam rendezvényeket, sokat dolgoztam együtt Lacival, mégis komolyan meglepett, hogy vannak még helyzetek ahol a kimondott szónak igenis súlya van az üzleti életben. Hamar kiderült, hogy komoly volt a kérdés, ugyanis pár héttel később a Művészetek Palotája Bartók Béla hangversenytermében találtam magam, ahogyan életemben először kezet fogok Félixszel és zenekarával. Mély víz volt rendesen… Volt pár hónapunk, hogy immáron hangzásban is felkészült produkcióként jelenjünk meg a legközelebbi Görögországban megrendezett legrangosabb világzenei expón, a WOMEX-en. Nagy volt az izgalom és a nyomás rajtam, de nagyon élveztem. Alig pár buli alatt, szinte mindig csak élesben tudtam kísérletezgetni. Végül nagy sikerrel szerepeltünk:
https://www.youtube.com/watch?v=gdam6IOWJ1E

lajko_horvath_erkel_backstagephoto.jpg


Az azt követő 4 évben nem unatkoztunk. Európa szerte turnéztunk, számos nemzetközi fesztiválon megfordultunk. Felvettünk négy lemezt, amiből kettő a WMCE világzenei toplisták élére került. Volt, hogy a szilvásváradi lipicai lovakat szelídítettük, volt hogy a Budafoki Dohnányi Szimfonikus zenekarral dolgoztunk. Ezekről számos koncertfelvételt is készítettem, amelyek youtube-on elérhetőek. Szeretek Félixszel dolgozni. Eleinte sokan kérdezték tőlem a szakmán belül is, hogyan bírom elviselni ezeket az őrült alakokat hosszú távon? Nekem ez sosem okozott nehézséget. Mindenkinek kicsit őrültnek kell lennie, ha valamit igazán komolyan vesz. Meg hát egyszerűen szeretem is amit csinálnak. (nevet) Magánemberként és hangmérnökként szakmai szemmel is, mindig komoly izgalmakkal és kihívásokkal teli Félix projektjein dolgozni. Külön örömteli számomra az a bizalom és türelem, amit kapok tőle a nehezebb helyzetekben. Az első a “Mező” volt 2013-ban, ami meghozta magyar előadóként, hosszú évek után ismét a WMCE világzenei toplista első helyezését. Erre szakmai szemmel is nagyon büszke vagyok.

hegedudpa.jpg


Félix lemezeinek csak egy része készült stúdióban. Ott hogy zajlik a munka?

Nem szoktunk sokat vacakolni. Félix az esetek 90%-ban tudja mit akar, ha elbizonytalanodik netán egy ponton, mindig kíváncsian meghallgatja a véleményem, majd minden folytatódik a maga módján. (nevet) Az együtt eltöltött közös munkák miatt ma már félszavakból is tudjuk mire gondolunk, ami nagyban megkönnyíti és gyorsítja a dolgokat. (Mondjuk Félix amúgy sem szokott félszavaknál bővebben kommunikálni!) (nevet) Ha lehetőség nyílik stúdiómunkák során tudatosan törekszem arra, hogy kicsit jusson idő kísérletezni is, kipróbálni pár olyan hangtechnikai ötletet, ami egy ideje már motoszkál a fejemben, vagy ami hirtelen pattan ki a fejemből. Ennek a szakmának is megvannak a maga kis trükkjei mégsem gondolom, hogy mindig mindenre ugyanazt a megoldást kellene megtalálnunk. A legjobb módszer talán, ha nyitottak maradunk és ha van (általában legalább valamilyen intuitív) elképzelésünk arról, mi az amit végeredményben hallani szeretnénk majd a lemezen és igyekszünk azt megvalósítani. Kreatív figyelemre van szükség, empátiára és intuícióra. És akkor szerencsés helyzetekben még a véletlenek is hozzáadhatnak valamit a produktumhoz.

citera.jpg

Mi a fontosabb, a jó mikrofon vagy a jó mikrofon elhelyezés?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a megfelelő mikrofon és annak az adott körülmények között történő jó elhelyezése egyaránt fontos. Meg persze a zenész is, mennyire működik együtt a közös munka során. Rengeteg kiváló mikrofon létezik, de az is fontos milyen előfokot használunk hozzá. Lehet ideális körülmények között drága mikrofonokkal és előfokokkal rossz felvételt készíteni, ha nem értjük megfelelően, mi történik körülöttünk és rosszul választjuk meg a pozíciókat, és igaz lehet mindezek teljesen ellentétje is.Nem csak objektív paraméterek számítanak, hanem végső soron a szubjektív tapasztalataink: szeretjük-e amit hallunk, vagy sem. Ez egy nagyon érdekes kérdés. Engem alapvetően mindig is az akusztikus zene érdekelt. Világzenei, klasszikus, jazz és népzenei stílusok foglalkoztatnak. A mikrofonozás mellet ugyanolyan fontos szerintem érteni és élvezni tudni is a zenét amivel foglalkozunk. Fontos, hogy megértsünk különböző szemléletmódokat és megtanuljuk használni a saját tapasztalatainkat. Egy jó szakember ismeri az eszközöket amivel dolgozik, és azok viselkedését is a legkülönbözőbb helyzetekben. Ezek után válogathat csak, a rendelkezésre álló lehetőségek között, hogy minél inkább megvalósíthassa az elképzeléseit! Szerintem nagyon sokféleképpen lehet jó egy lemez, a keverést is csak abbahagyni lehet, befejezni nem. Azért dolgozunk, hogy elsősorban megrendelőink elégedettek legyenek a végeredménnyel, mindig tudnunk kell kompromisszumot is kötni és adott esetben elengedni saját ragaszkodásainkat. Fontos az ügyféllel való jó személyes kapcsolat kialakítása és szerencsés gondosan előre tervezni, feltérképezni a mai hangzás-trendeket is, egy-egy projekt megvalósítása során.

mezofelvetel.jpg

Volt egy igen komoly feladat a Mező után...

Igen, nagy fába vágtuk a fejszénket és elkészítettük a Végtelen c. szimfonikus felvételt a Budafoki Dohnányi Zenekarral. Nem volt könnyű feladat, sokkal több kompromisszummal kellett dolgoznunk, de igyekeztem kihozni a lehető legjobbat. Ez kitelepülős felvétel volt, amelyben Szabó Gábor és Gróh Ádám kollégámat kértem fel segítségemnek. Mindkettőjük munkájának mindig nagyon hálás vagyok, sokat segítenek. Külső helyszínre való kitelepüléskor sok szempont van, amit figyelembe kell vennünk, akusztikai, környezeti, helyi sajátosságoknak megfelelően. Például, hogy általában nincs időnk nyugodtan kipróbálni amit szeretnénk. A terepen nem fizetik meg ezt az időt nekünk. Sokkal jobban kell hagyatkoznunk a meglévő tapasztalatainkra és nem hibázhatunk. Ez a nehézsége és a bája az ilyen típusú munkáknak. Ma már persze sok mindent másképp csinálnék, nagyon sok szép pillanatot köszönhetek ennek a munkának, és azt gondolom a körülményekből kihoztuk a legjobbat. Örülök, hogy Hollerung Gáborék azóta is vissza-vissza hívnak, próbatermi soksávos szimfonikus felvételeket készíteni. Legutóbb éppen a múlthéten települtem ki.

dohnanyi.jpg

Szabadtéri felvételeket is készítetek, ami szintén egy új helyzet. Ott mi a legnagyobb ellenség, a legyek, a szél, vagy az eső...?

Települtünk már ki Félix tanyájára is, hogy dolgozzunk filmzenéken. Azokon a felvételeken hallható lónyerítéstől legyeken át, Félix fröccséig minden. Ez mind csak koncepció kérdése. A szél és az áramellátás probléma lehet, igen, de vannak rá megoldások. Én például szeretem az ilyen típusú őszinte anyagokat. Szerencsére a magánéletben is sokat utazom, mindig készítek felvételeket a természetben, vagy úton-útszélen. Filmes munkáimhoz is jól szoktak jönni.

termeszethangok.jpg

Kicsit menjünk bele a részletekbe: a Mező felvételeibe. Hol készült, milyen mikrofonokat használtál a citerához, mennyit, hogy rendezted el, miért azokat a mikrofonokat. Mi ment a Brácsára, nagybőgőre, stb.

Nos, a lemezt a Supersize Recording stúdió nagytermében vettük fel Törökbálinton.

slide-01.jpg

Ideális körülmények között dolgozhattunk, Magyarország vintage analóg eszközökből az egyik legjobban felszerelt stúdiójában. A zenészek egy térben, egy időben játszottak, a tőlük megszokott profizmusból adódóan talán háromnál többször egyik számot sem vettük fel. Nóniusz Gábor volt a stúdió részéről a helyi kollega, bár életünkben először találkoztunk rögtön megértettük egymást, könnyen ment a közös munka. Zeneileg Félix, technikailag alapvetően nekem kellett kimondani az utolsó szót, mindenki nagyszerűen tudta tenni a dolgát és különböző egyéni meglátásával is erősíteni a közös munkát. Én ismertem a zenészeket, hogy mit szeretnek, hogyan dolgoznak, és a hangszerek viselkedését. Tehát volt valami elképzelésem arról, hogyan szeretném majd hallani Félix zenéjét. Nóniusz a hely, és eszköz ismeretével, kreatív ötleteivel is ezt nagy mértékben erősítette. (Egyébként 2015-ben közösen hoztuk létre saját stúdiónkat. Bresaola Studios, Budapest néven, csak tavaly talán vagy két tucat lemez jelent meg a kezeink alatt.)

citeramikk.jpg


Visszatérve a felvételre, mindannyian éreztük - benne volt a levegőben - hogy gyorsan és jól kell dolgoznunk, megőrizve spontaneitásból fakadó energiákat. Azt hiszem ennek a megvalósítása a legfontosabb sarokköve a stúdiózásnak. Ennek megléte, vagy hiánya miatt áll helyt, vagy vérez el a legtöbb zenész, szakember és produkció stúdiókörnyezetben. Mivel alapvetően akusztikus kamarazene volt az ügy, úgy döntöttünk a lehető legjobb minőségben dolgozunk (192khz, 24bit felbontásban) (Ez mind utólag szembesültünk vele gyakorlatilag eleve nagymértékben meghatározta az utómunka menetét is, mivel az iparban használatos és elérhető legtöbb plug-in csak 96khz-ig működik :) és redundáns módon mikrofonozunk. Tudtuk nem lesz módja az utólagos javítgatásoknak, nem lesz rájátszás sem, viszont válogatni szerettünk volna az utómunka során a különböző mikrofonelrendezések és koncepciók között. Fontos a jó alapanyag, és elsődleges szempontom volt, hogy lehetőleg, ne érjenek majd minket meglepetések az utómunka során. Alapvetően egy hihető-dögös anyagot képzeltünk el, nemzetközi piacra, amely modern, tiszta hangzásában megmutatja megfelelő kezekben és ilyen elképesztő kísérettel mire képes ez az ember a citeráján. A sessionről készült hangulatvideóban mindez látható is. (a videó alá még egy a lemez előtti premix került.)
https://www.youtube.com/watch?v=KEYA1CgsGMo

citeramik.jpg


Ha jól emlékszem az alábbi mikrofonokat használtuk: A citerán volt egy pár Neumann KMi szűkebben, egy pár DPA 4011 szélesen elhelyezve. Rezonátornak voltunk bátrak a stúdióban szunyókáló Steinway D koncertzongorát használni. Amit külön rögzítettünk egy shure beta 92 félkardioid kondenzátor valamint 1 pár Crown PZM 30 “klasszikus fekete” határfelület mikrofonnal is. Ebből alakítottuk ki a citera lemezen hallható hangját. Brácsára elölről egy KM84-et hátulról U87-et kapott. A bőgőnél lentre egy U47 Fet-et raktuk a fogólapnál egy AT AE3000 szolgált. Cimbalomra egy pár Schoeps került MK4-es kapszulával kétoldalt, középen pedig a kis duci Neumann M149 hozta a zaccot. A termet, 1 pár Blue Blueberry és egy pár dpa 4007 vette. Ebből végül csak a szélesen felrakott DPA-kat használtuk óvatos ragasztóként a mixben.
Alapvetően in the box kevertünk, egy Amek media 51 analóg pultot használtuk gyakorlatilag csak összegzőként. A felvételnél Neve 1073, focusrite ISA 110 és Red, UAD2610, API Tube-tech előfokokat használtunk. Az utómunka során pedig az analóg maszterláncban Tube-Tech SMC 2B csöves multiband compresszor, Tube-Tech PE 1 C master EQ és egy Maselec limiter volt. A lemezen a legendás Bricasti M7 zengető dolgozott. Talán az anyag külön kis érdekessége a brácsán egész lemezen hallható finom phaser (soundtoys phaseMistress)

 

jojolajkojojo.jpg

 

Beszéljünk az utómunkáról is! A saját módszereid érdekelnek, hagyjuk, most a megrendelők ízlését.

Ha belegondolok, hogy az elmúlt 10 év alatt mennyi minden történt velem, alapvető hangzásideám valahogy mégis mindig markánsan megmaradt. Köszönhetően a zenéknek amiken felnőttem, utazásaimnak és saját tapasztalataimnak is. Szilárd meggyőződésem, hogy minden zene amit hallunk és megérint, egyben tükre is annak, amilyenek vagyunk. Ezért szeretem, ha a zene természetes, ami alatt azt értem, hogy harmóniában van önmagával, őszinte és pregnáns. Nem szeretem a tolakodó dolgokat, keverés során is csak a legritkább esetben alkalmazok agresszív megoldásokat. Szeretem, ha nincsenek csip-csup üres fölösleges dolgok. Valós és megfogható plasztikus hangképet szeretem. Számomra a keverés folyamata és a zene ugyanaz. Szeretem közben becsukni a szemem és elképzelni, hogy tényleg meg tudnám-e fogni amit hallok. Megérint-e, létre jön-e valamilyen kapcsolat köztem és a között amit hallgatok. Azt hiszem az a legfontosabb, hogy szerethető legyen az, amit létrehozok.

babel_lajkofelix.jpg

Koncerten mit használsz hegedűre és citerára?

Először a citerát kellett megfejtenem. Elég sok mindent kipróbáltam az elmúlt évek során, sokféle környezetben. De mindig is egy alapkoncepció vált be leginkább: Egy szűken tett sztereó pár szélesre húzva, és egy közeli csíptetős mikrofon. Ezzel minden meg tudok csinálni, amit gondolok. A hangszerben egy AKG c411 dolgozik, nagyon szeretem. Fent, vagy Oktava MK012 (saját), Neumann KM184 (Félix kedvence), vagy Schoeps MK22-es kapszulával (az én kedvencem :) dolgozik. Hegedűre DPA mikrofonokat szeretem. Alapvetően 4099-eket, az utóbbi időben 4061et teszek Félix hegedűjére. Azt szereti a legjobban, mert ez adja meg neki a legnagyobb szabadságérzetet. Szerencsére, mivel én magam is hegedülök, mindig is külön foglalkoztatott a téma, és van lehetőségem mindezeket zenész oldalról is a saját bőrömön megtapasztalni. Ez szakmailag nagyon-nagyon hasznos!

maxresdefault.jpg


Hangmérnök és zenész is vagy. Még a zenéről nem is beszéltünk. Ahogy a felvételeidet hallgatom, azok elképesztően magas színvonalon szólnak. Hogyan dolgozol magadnak? Mik a főbb szempontok?

Köszönöm, örülök, ha tetszenek a saját munkáim is! Nagyon boldog vagyok, hogy az utóbbi években elkezdhetem megmutatni, amit legjobban szeretek. Mára két zenei projektem alakult ki, mindegyik nagyon hosszú folyamatok következményei. Az egyik a Meybahar, mellyel a kedvesemmel Marilia Piltivel (santouri), Takács Péterrel (tabla), Varga Mersével (cserép darbuka) és Krolikowski Dáviddal (dobszett ) játsszuk kisázsiai és égei tenger menti tradíciók által inspirált zenét különböző felállásokban. Nagyon szeretem. A másik Szabó Gábor kollegámmal életre keltett Presense Live Act. Ami egy elektro-akusztikus improvizáció és hangzás kísérlet is egyben. Gáborral évek óta dolgozunk együtt legkülönbözőbb alkalmazott hangtervezői, és kreatív sound design munkáinkat Presense néven közösen végezzük. Úgy érzem ez az igazi terepe a hangmérnöki és zenei ötleteim egyidőben történő megvalósításának. Vizuális ingerként is ható filmzene-szerű világ. Mikor zenélek és a saját projektjeimmel foglalkozom arra figyelek, hogy minél közvetlenebbül jussanak el érzéseim másokhoz...

foto_5-8.jpg

Maximalistaként nagyon sokat dolgozom, hogy megvalósítsam saját elképzeléseimet, egyúttal újabb tapasztalatokhoz jutva jobbá váljak a szakmámban is. Mégis úgy érzem hangmérnökké valahogy sokkal inkább az élet tett. Nem különösen motivál, hogy egyre több munkám legyen, nem vagyok egy iparos alkat. Emberileg viszont annál inkább örülök az újabb kellemes találkozásoknak! Jó érzés, ha az ember korai zenei érdeklődését nagymértékben meghatározó egyéniségekkel összehozza a sors, hát még ha együtt dolgozhat is vele, és még tetszik is amit csinálok! Mint Félix esetében. Nagyon örülök, mikor a Lukács Miklós, Dresch Mihály, Baló István vagy éppen Hollerung Gábor, Mohammed Reza Mortazavi, Jojo Mayer, Cigdem Aslan és a Huun Huur Tu őszintén megköszönik a munkám. Nekem ezek nagy dolgok, amit nem felejtek el.

vege.jpg

Lajkó Félix A bokorból című lemeze hangfelvételi szempontból egyáltalán nem szokványos. Márton ekkor még nem dolgozott Félix-szel, így felhívtuk magát az előadót, hogy meséljen a felvételekről, amelyeket Ő maga készített az utómunkálatokkal együtt.

Hol és mivel dolgoztál Félix?
Főleg az erdőben, de ha megnézed a lemezen a számok címét, akkor az nagyjából elárulja a helyeket. Volt, amit autóban, a másikat a nyírfák alatt, vagy egy árokban. Van nekem egy Nagrám, amivel a filmesek szoktak dolgozni, Ares BB+ és két Neumann Km184 mikrofonom. Ez volt a cucc. Még mikrofonállvány se. Valahogy rögzítettük a mikrofonokat beálltunk és játszottunk.

És az utómunkát is Te csináltad?
Igen, de nem kell elképzelni nagy dolgokat. Tettünk rá effektet, főleg visszhangot. Áteresztettük a felvételt egy régi digitális villanygitármultieffekten.. (nevet)

Döbbenet! Min?
Á, nem emlékszem, ütött kopott volt, recsegős cucc... Aztán azt hiszem, hogy egy hard disk-re ment, vagy DAT-ra,már nem tudom.

Ez a felszerelés azóta is dolgozik?
Igen, ez jó nekem, ezzel készült a Makovecz turné lemez is. Nagyon nem változtatok rajta, talán most lesz majd még egy dinamikus mikrofonom is.

 

További infó Kopcsik Mártonról:

https://hu.linkedin.com/in/martonkopcsik
https://soundcloud.com/marton-kopcsik
http://www.presense.hu

zenei projektjei:

https://soundcloud.com/meybahar
https://www.youtube.com/channel/UC-Ul_70lmKcSpRdhbfT3dag
https://soundcloud.com/presense
https://www.youtube.com/channel/UCxdZ6C-9VN3vG5boXuvOQtA?spfreload=10